évente egyre több ember találja meg a saját családja történetének kutatásában rejlő izgalmat és egyre többen érdeklődnek családjuk múltja, származása iránt. Tapasztalatunk szerint a társadalom itt élesen két csoportra oszlik, az egyik felét rendkívüli módon érdekli a múltja, a családja története, a másik felét pedig kifejezetten nem érdekli. Köztes mezőny nem létezik.

Mindazok számára, akik most kezdenek először foglalkozni az ősök kutatásával, az a javaslatunk, hogy a rokonok által ismert tények összegyűjtésével kezdjék a munkát, a kutatást.

Csak ezt követően tanácsos azokban az intézményekben kutatást folytatni, ahol a nyilvános adatok, anyakönyvek vagy másolataik stb megtalálhatók. Ehhez a munkához szeretnénk néhány hasznos tanáccsal szolgálni, s mind módszertani, mind lexikális információkat nyújtani.

Ez a kutatás a GENEALóGIA, egy olyan nyomozás, melynek során a kutató személy születési-, házassági-, halotti anyakönyvekkel, azok index - eivel foglalkozik, Végrendeletekkel, nemesi és polgári népszámlálásokkal, Genealógia szakirodalmi munkákkal, és számos egyéb egyházi és levéltári adat forrással ismerkedhet.

Ezen az úton egy kis szerencsével és számos izgalmas és lázas kutatómunka után a kutató talán képes lesz két-három évszázadra visszamenően felállítania családfáját.

Genealógia-Révai Nagy Lexikon: "Genealógia (gör.) a. m. származástan. általános jelentősége szerint valaminek leszármazását jelenti. Szűkebb értelemben a nemzetségek (genera) eredetének, leszármazásának és egymásközti összefüggésének tana. Mint ilyen, a történelem segédtudományai között tekintélyes, lehet mondani nélkülözhetetlennek tekinthető. Ettől eltekintve a jogtudomány is egyik legfontosabb segédtanai közé sorolja, amennyiben örökösödési stb. perekben gyakran döntő hatást gyakorol. A Genealógia., mint tudomány két részre oszlik, u. m. elméleti és gyakorlati részre. Az elméleti rész azon szabályok összességét tárgyalja, melyek szerint a leszármazási viszonyok, az egyes ágak rokonsági foka, a családokra vonatkozó adatok összeállítása történik. A gyakorlati rész ezen szabályok alkalmazását tünteti fel. A Genealógia alkalmazása oly családokra szorítkozik, melyek valamely országban kiválóbb szereppel, jelentőséggel bírtak. Ilyenek a fejedelmi és a fő- és középnemesi családok A rokonsági viszonyok feltüntetésére szolgálnak a genealogikus táblázatok, melyek úgy a fi-, mint a leányági családtagokat, azok születési, házassági és halálozási dátumát és egyes, őket a többi tagoktól megkülönböztető adatokat adnak. Vannak azután ú. n. örökösödési és históriai táblázatok, előbbiek az öröklésre hivatottakat tüntetik föl, míg az utóbbiak csak a történeti nevezetességi személyeket sorolják föl. A mai Genealógiai tábláknál az ős legfelül áll és a leszármazó utódok vonásokkal vannak vele összekötve; régente a Genealógiai viszonyok feltüntetésére egy elágazó fát használtak, melynek gyökerét az ősök képezték, míg a faágak mindegyike a családnak egy-egy ágát jelölte s egymástól különböző színekkel volt megkülönböztetve. A Genealógiát, mint tudományt a XV. sz.-ban kezdték először tárgyalni Csakhogy akkor még valóság és mítosz vegyest fordult elő benne Hagyomány, egyes családok hiúsága és tudományos kritika hiánya elősegítették e módszert. Innen van, hogy némely család eredetét a rómaiakig vitték föl. Ilyen szellemben vannak tartva a legelső Genealógiai munkák, mint Rüxner, Turnierbuch Simmern (1527); Zellius, Genealogia insignium imperatorum, regum et principum (Königsberg 1563); Henniges, Theatrum genealogicum (5 kötetben) stb. Ilyenek Franciaországban de Rosiére-nek munkái (1580 körül), kinek művei adtak alkalmat a francia közmondás: "mentir eomme un généslogiste" keletkezésére. Tudományos alapon először Strenius kezdett dolgozni (megh. 1601), ki a régi római családtörténetet dolgozta föl. Módszerét folytatták Glandorp és Guilliman (megh. 1612), ki Habsburgica című munkájában oklevelek alapján dolgozott. Bucelin G.-i munkái is említésre méltók, különösen Germania topoohronostemmatographica 1655-68. megjelent műve. Kritikai alapokon azonban legelőször du Chesne (megh. 1640) és d’Hogier (megh. 1660.) tárgyalták a tudományt. Követte őket Franciaországban Anselm 1674., De Laboureur 1683. és Lancelot 1716., Angliában 1675. Dugdale. Németországban ez iránynak első művelője volt Ritterhusius Miklós és követője Spener Jakab Fülöp, ki először kapcsolta össze a G.-t a heraldikával. Ritterhusius után jött Imhof F. W és utána Köhler F. D. Magyarországon a régi irányt a Trophaeum Domus Estoras képviseli. Utána Wagner és még mások dolgoztak. Az ötvenes években jelent meg Nagy István munkája: Magyarország családai címerekkel és nemzedékrendi táblákkal (Budapest 1857-65,12 kötet). A pótkötet 1868. jelent meg. Megemlítendők még Wertner Mór G.-i dolgozatai (l. Wertner). A Genealógia művelését nálunk a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság tűzte ki feladatául. Közlönye, az évnegyedes füzetekben megjelenő Turul, úgyszólván kizárólag Genealógiai kérdéseket tárgyal. Ugyancsak e társaság adja ki a Magyar Nemzetiségi Zsebkönyvet, melyből eddig 2 kötet jelent meg: Főrangú családok (Budapest 1888); Nemes családok I. (u. o. 1905). Kempelen Béla munkái: Magyar nemes családok (u. o. 1911-1913- ig 5 kötet jelent meg) és Magyar nemesi almanach (u. o. 1909)."

A Családtörténeti kutatás azonban sokkal több, mint genealógia.

A családtörténészt nem csak a családfa és a családtagok érdeklik, hanem minden olyan információ, melyet a felmenőkről meg lehet tudni. Vajon hol éltek, hogyan éltek, volt-e közöttük kiválóság, akire büszkék lehetetnek, mi volt a foglalkozásuk, mit ettek, hogyan öltözködtek, milyen betegségben szenvedtek, miben haltak meg, szegények voltak-e, vagy gazdagok, stb.

A nyilvántartások sok mindenre rávilágíthatnak, természetesen tudni kell az adatforrások között eligazodni, azokat használni, és a megfelelő következtetéseket levonni.

A múlt felhalmozott óriási történeti adatforrása mindezeket az információkat tartalmazhatja, és most a tisztelt kutató kitartásán és felkészültségén múlik, hogy eredményes lesz-e.

Minden kis esetleg jelentéktelen apró adat igen nagy segítségünkre lehet a kutatásban, ezért megkülönböztetett figyelmet kell fordítani - különösen az idős rokonokkal folytatott beszélgetésekre, és az általuk elmondottakra. Igen sok felesleges és fáradságos munkától kímélhetjük meg magunkat a későbbiekben.

össze kell gyűjteni a családban az összes fellelhető iratot, anyakönyvi kivonatokat, iskolai bizonyítványokat, temetési értesítőket, célszerű átvizsgálni a családi Bibliát, melybe rendszerint a fontos családi eseményeket bevezették, ajánlatos ezt megtenni a régi könyvekkel is, amelyekben lehetnek fontos bejegyzések.

Az a tapasztalat, hogy sokkal több irat van a család egésze birtokában mind gondolnánk, és igen bölcs dolog ezeknek az összeszedése és rendszerezése, még mielőtt valaki - a másképpen gondolkodók közül-mint valami felesleges ócskaságot kidobná.

A fenti szerény bevezető talán magyrázatul szolgálhat arra, mi is az a Genealógia, és miért ragályos, ha az ember egyszer beleesett a kórba...

A Heraldika, mint a Genealógia társtudománya nem más, mint Címertan, a családok címereivel foglalkozó tudomány.

A Genealógia népszerű Magyarországon.

1895- óta van polgári anyakönyvvezetés, azaz a születési, házassági és halotti anyakönyvek állami nyilvántartása.

Magyarországon az egyházi anyakönyvvezetés, azaz a születési, házassági és halotti anyakönyvek egyházi nyilvántartása - vallásonként és egyházanként eltérően - kb 1590-1650 - től folyik.

Az egyházi anyakönyvek viszonylag kis százaléka Indexelt. (Index alatt egy olyan abc-ben rendezett névmutatót kell érteni, melynek segítségével a névmutató jelzi, hogy a keresett személy hol található meg az anyakönyvben, igy feleslegessé válhat a teljes könyv soronkénti rendkívül fáradságos átnézése.)

A genealógus kutatók széleskörű érdeklődésére tarthat számot az Országos Levéltár Budapesti és megyei levéltáraiban tárolt felbecsülhetetlen értékű kutatási anyag. Büszkén állíthatjuk, hogy a magyar levéltárak gyűjteménye, rendszere és szervezettsége—hála elődeink előrelátó és odaadó munkásságának- világviszonylatban is kiemelkedő. Nagyszámú, és igen értékes anyaggal rendelkező városi levéltár működik szerte az országban.

Sajnos Magyarországon folyó háborúk során igen sok levéltári anyag elpusztult, számos kastélyban tárolt családi archívum 1945-ben szándékosan a tűz martaléka lett, mint a barbároknak értéktelen lim-lom.